Verseimmel talán bánatos lelkedhez szóltam,
fagyos szívedbe egy pillanatra melegséget hoztam.
Igaz néha szemeidből pár könnycseppet loptam,
de lélekben mindig melletted voltam.

Mindig mikor szükséged volt támogatásra,
mikor nem számíthattál senki másra,
mikor szükséged volt egy lelki társra,
verseimben találtál nyugalmat, bennük leltél vigasztalásra.

Lehet nem is tudtad mikor szóltál,
talán az egyetlen ember voltál,
ki írásomnak célt és értelmet adtál,
köszönöm neked azt, hogy engem olvastál.

/ Ezt a verset Kerekes Krisztinának ajánlom,
köszönetként a sok támogatásért mit tőle kaptam. /

Budapest. 2004.12.09.