Kutyám Aladár, a dobermann király...


Szeretett kutyám Aladár, egy ötvenkilós
fekete szőrű dobermann, híresen nyíltszívű
állat volt, ezért is imádtam nagyon. Már az
is mély nyomot hagyott bennem, ahogyan kishitű,

tétova testvéreit beelőzve engem
választott ki gazdájának, ám képmutatással
senki sem vádolhatta, oly természetes
tiszta tekintettel, uralkodói tartással

járt körbe – körbe. Később eltöprengtem azon,
mit hihetett rólunk házi kedvencünk, amikor
esténként megérkeztünk a bevásárlásból,
csupa fényűző zsákmánnyal megrakodva: disznó -,

csirke -, marha -, bárányhússal, olykor lazaccal,
akkor meg voltam győződve arról, kutyám Ali
azt gondolta magában, hogy kicsi párommal
mi vagyunk a világ legnagyszerűbb vadászai...

(Köszönettel ajánlom soraimat A. N. –nek)

(Budapest, 2011. október 8. Erdős Pál Attila)