Gergő unokám

Egy hideg januári napon jött a világra,
S rögtön rácsodálkozott a nagyvilágra.
Picinyke szőke herceg, pihent anyja vállán,
Ő a kis Gergő, immár a harmadik unokám.

Sokat sírt, szenvedett, betegen született,
De a sok gondoskodás által, egészséges lett.
Anyja éjjel, nappal a vállán hordozta,
De mindannyiunk életét bearanyozta.

A nagy unokatestvérek olyan boldogok,
Mikor kis testvérük körülöttük toporog.
A két barna között a kicsinyke szőke,
Kivirít köztük a fürge egyénisége.

Őrajta is gyorsan telnek a hónapok s az évek,
Nagycsoportos óvodás lett, ezek a valós tények.
Imádom őt is, mert oly kedves és bájos,
Minden mozdulata számomra gyönyörű és csábos.