Kéne egy okos, nagyon okos elme
aki féket rakna a... szerelemre!

Azt mondaná állj!... s ne tovább!
Várd ki míg észheztérsz, utána kombinálj.

Tudom nagy zagyvaság ilyet kérni s várni
Emberi lény nem volt, ki képes ekkor látni.

Mégis kérem szépen... azt a mindenhatót:
Ne bolondíts jobban még több földönlakót.

Halomra dőlnek meg elméletek s várak...
Annyi ifjon... s idősön túlárad.

Nem láthatja tisztán az értéket mindaz
Kinek elméjét borítja a szenvedélyes giz-gaz.

Sajnálom, hogy későn... túl későn jön el az
Mikor tisztulóban agyunk és végre... gondolkodunk.

Kívánom sokaknak elsöprő mélységét
Szerelemnek kínját... mind többen éljék át.

Azért áradozom... s egyben tagadom
Mert efféle érzet nem nő minden napon.

Mégcsak héten sem... s éven át éppúgy
Talán soktucat hónap kell, míg idáig eljutsz.

Kétségek gyötörnek... kiver a víz százszor
Öröm és bánat... kín és mosoly sodor.

A mégis és mégsem kútjában landolsz
Kimászni akkor bírsz... ha már végképp elkopsz.

Gyötrődünk és félünk... vagyunk és vágyunk
Összes bűnünk egyből más karjában látjuk.

Akinek jutott belőle... átadná boldogan.
Ő kevesebb nem lesz... osztaná kártalan.

Nem eszik oly forrón, a kását sem mindig!
Drága összes-ember... szólj egy imát imígy!