Bűnös-e az, ki saját halálát kívánja?
Mert nincs már ereje ahhoz, hogy kivárja.
A halál is csak az élet része,
van úgy, hogy azt várod; mikor lesz már vége?

Bűnös-e az, ki sajgó szívvel él?
Csalódott s többé már nem remél.
Ki napról - napra csak tovább szenvedett,
kit a múltja örökre eltemet.

Bűnös-e az, ki szeret valakit aki nem szereti őt?
Kit a hamis, megtört álmai örökre meggyötört.
Ki inkább hal, mert élni nem mer,
hisz nélküle tovább szíve sem ver.

Bűnös-e az, ki örökké tud szeretni?
Inkább meghal, mert nem bír feledni.
Kinek álom többé nem jön a szemébe,
kinek egy valaki jár csak fejébe!

Bűnös-e az, ki nem látja meg a fától az erdőt?
Ki nem tudja eloszlatni azt a sok sok viharfelhőt.
Kinek vihar tombol bánatos lelkében,
könnyek égnek szemében, fájdalmas tekintetében.

Bűnös-e az, ki könnyet ejt?
Ki téged soha nem felejt.
Bűnös-e az, ki mással látja meg öt, s utána fordul?
Vágyakozó szemeiből egy könnycsepp kicsordul.

Nem! Nem ő bűnös, hisz csak áldozat szegény,
tiszta szívből őszintén szeretni nem bűn, sokkal inkább erény.
Nem ő bűnös, hanem az élet mostoha,
hisz szeretni megtanította őt, de feledni Soha.

Budapest. 2004.02.14.