Összhang...






Mindig is szerettem a kihívásokat,

meghódítani a magasabb csúcsokat,

jóllehet amikor szerelmünk révbe ért,

mégsem éreztem teljességet, féltem én


már akkor is, a szerelem sosem lehet

teljes, de ez benne a csodálatos, mert

ezáltal marad élő örökké. Mindig

azt fogod érezni,hogy miköztünk nincs is


eszményi összhang, azaz a harmónia

nem tökéletes, mely igaz, hajszolni a

mintaszerű – ideális összeillést

lehetetlen elvárnunk egymástól, miként


ez másoknál sem működhet teljesen, mert

amikor találkozik két ember, menten

két különböző világ randevúzik, így

legjobb esetben van pár pillanat – ritka


pillanat! – amikor is minden összhangban

van, ennek így kell lennie. Erőd hagyjad

dolgozni, hogy létrejöjjön az egyesség,

délibáb kergetés a tökéletesség...


(Köszönettel tartozom O.-nak)


(Budapest, 2011. október 14. Erdős Pál Attila)