Hangulattalan világában, csendességében, borúlátóan
lakik bennem egy árnyember-lélek, kinek látásmódjától
félek
- jajj! úgy félek -

Tartok attól, hogy túl nagyra nő és beszippant ez az ál-nő
mely sokszor visz tévútra engem, bár védekezem és ellenkezem
- hiába teszem -

Gondolatnyi szavaim akadozva ütődnek erős páncéljának
ami megedződött túlságosan beletörődő mosolyomban, hisz
vitáztunk eleget mi ketten...s ezerszer ráhagytam: úgy legyen,
- úgy legyen -

Bebocsátásért esedezve kopogtatok halkan, rezzenéstelenül
engem zabáló párhuzam-lényem mögémbújt szellemébül
ideig-óráig keresvén a titkos zugot, ahonnan végre ÉN is
kiszólhatok
- kikiálthatok -

Oldozz fel!
mentsél meg!
bízzál bennem
oltalmazz és
engedj élnem!