...nyolcszázkilenc évben...

Sámándobok hangját hozza
halkan fülembe a szél,
Titokzatos az éjszaka,
mit tartogat mára még?
Összeszalad a sok ember
mindenki tanácstalan,
Nem tud senki olyan bajról,
mi gyűlésre okot ad.
Ellenség támadt-e miránk,
védekezni siessünk,
Vagy a baj az égből jön ránk,
ó isten, mit tehettünk?


Vezetőink tanácskoztak,
forgatták, toldták a szót,
Egymás között összevesztek,
és veretik a dobot.
A két szembe álló tábor
csinálja a felhajtást,
Senki nem tartja fontosnak,
sámándob NEM nekik jár.
Azzal a varázslók szoktak
szólani istenükkel,
Gyarló ember ne légy dölyfös,
pillanat, s nem létezel!



Istenek dolgába ne ártsd
bele magad, te balga,
Tedd a dolgod és boldogulsz,
magad, s néped javára.
Most nem a veszekedésnek
van itten az ideje,
Szedd össze minden értelmed,
menjen néped előre


Sopron, 2009. 03. 14. régimódi