A vad Bakony élménnyé szelídül.
A szívem az örömtől felderül.
A történelem betyárvilága
ezt a tájat keresztül-kasul bejárta.

Ez a táj mára szelíd arcát mutatja.
Szépsége szívemnek boldogsága.
A természet bőkezű ajándéka
nem más, mint ez a gyönyörű táj maga!

Vajon hol lehet e hegyek között a líra?
Ha tudni akarod, gyere a Bakonyba!
A táj idejön a vonatablakodba
és szépségét eléd bőségesen hozza!

Szelíd bércek, komor hegyek,
dús erdők, szép ligetek
előttem sorban feltűnnek,
majd ablakom elől eltűnnek.

Mind díszei e földi létnek,
üdvözítői a lelkeknek!
Hálát adok az Istennek,
hogy ezt megadta most nekem!

Halász István
2011. október 29.
Íródott utazás közben a veszprém-győri vonaton.