Mintha egy óriás cipókkal rakta volna tele,
úgy vesz körül minket a Bakonynak hegy-erdőrengetege.
A méla Nap a komor, szürke, tömör fellegek mögül
ki-kikandikál, majd lassan őszi álomba szenderül.

Ezen a szép tájon boldogan verselgetek,
hiszen itt ihlettel telik meg a lélek.
Ez a szépség itt tollat ad a kezembe
és így íródik be ebbe a versembe!

Halász István
2011. október 29.

Ez a versem a veszprém-győri vonaton íródott utazás közben.