Két gyönyörű szemed kékségében...


Két gyönyörű szemed kékségében
csillant fel először a szerelem,
ahogy belefogózkodtál csibészes
tekintetembe, választ keresve.

Két gyönyörű szemed kékségében
csillant fel először a szerelem,
mikor szívedben még csak énekelt
a vágyás, de tested nem engedett...

Két gyönyörű szemed kékségében
csillant fel először a szerelem,
az én két kék szememben mentsvárra lelt,
s mint kis pacsirta, dalra kelt bennem.

Két gyönyörű szemed kékségében
csillant fel először a szerelem,
Lelked elárvult, elhagyatott lehet,
de a szemed szeretni fog engem...


(Budapest, 2011. október 31. Erdős Pál Attila)