Elcsodálkoztam...




Korábban minden kincset megadtam azért,

hogy messzi tájakra eljussak csodálni

a magas hegyeket, a tengeren tornyosuló

hullámokat, a csillagok fenomenális



körforgását. A szépség iránti vágyam,

fogékonyságom olyanná vált, akár egy

hangvilla, mely zümmögni kezdett az agyamban,

mihelyt valami gyönyörűbe botlottam. De



így hatvanon túl lenyugodva rájöttem,

mily ritka, mily bűvös és mily varázslatos

volt az a pillanat, mikor végre eszembe

jutott,hogy elcsodálkozzam önnönmagamon......




(Budapest, 2011. október 25. Erdős Pál Attila)