Az új csuhás, az idősebb pap,
a gyónás és a bűnbocsánat...




Egy fiatal új csuhást
nyugtalanítja,
vasárnap a templomban
kell gyóntatnia.
Izgul nagyon,
megkér egy idősebb papot
üljön be vele a fülkébe
az ünnepnapon.

Az új pap lelkesen
végighallgat néhány
gyónást,
ezután a vén papra néz némán,
ki mondja,
lépjen ki a fülkéből és megtoldja
egy-két tanáccsal,
hogy az szerepét jól megoldja.

- Üljön karba font kézzel,
néha dörgölje
meg az arcát,
később időnként dörzsölje
meg az állát –
javasolja bájjal
a vénséges pap,
a kis szentatya meg
kis híján szívinfarktust kap.

Kiképzésnek nincs vége,
vén pap így: - Kérem
Önt, mondja:
- Igen, folytassa - igen, értem,
meg azt is
- igen, ezt megértem, higgye el, nekem
gyónnak az emberek.
Új lelkész lesz esze vesztett.

A kis szentatya
reszketve kezdi első
független napját,
egy hölgyet vár,
ki felső
zsebében kendőjét megleli,
könnyes szemeit
megtörli és bűnbánóan
meséli vétkeit.

Új pap a tanítást
gyorsan elfeledi,
térdét csapkodva
kérdését felteszi.
Cseppet sem elfogódott,
biztatja a szép hölgyét
\'Nahát, tényleg, ez nem tréfa?
- Azután mi történt?\'

A kis szentatya
a kérdezésbe
úgy belejött,
titkokra is hamar rájött.
Az új csele őt
is meglepte,
egy viccért egy bűnt kapott cserébe,
népszerű lett,
mindenkire hatott embersége.

(Részletekkel nem szolgálhatok,
kötelez a gyónási titok!
A megjegyzés E.P.A. - tól,
a vers szerzőjétől származik.)

Az idősebb papot nyugdíjazták,
ki elsírta nagy bánatát,
kitanította az új csuhását,
mégis félreállították!
Városban - hihetetlen –
mindenki elnyerte bűnbocsánatát,
megtisztult lelkek címet is
Papóniának adományozták!


(Erdős Pál Attila)