\'de egyszer melletted leszek...\'


A foszladozó ég alatt szavak
keringenek, még a fejemben is,

csodás nyár volt az életem, nagy tavak
mentén, jókedvű napsütésben, szelíd,


ám kiapadhatatlan patakként

csordogált, míg ő mellettem volt,

de mióta magamra hagyott az én
kedvesem, azóta a felkavaró,

felforgató és felzaklató ősz

gyászos magányosságban örvénylett

körülöttem és rántott magával ő,

egyre mélyebbre, sötétség, csönd ölelt


át. \'De halld meg e dobszót szerelmem,

ép pulzusom jelzi harci kedvem,

noha, még lassan folyik a vér bennem,

de egyszer melletted leszek, ígérem...


(Budapest, 2011. október 28. Erdős Pál Attila)