Fölösleges


Ma igazán letörtnek érzem magam,
így keresem feleségem ölelő
karjait, panaszra hajlik az ajkam,
mivelhogy kevésnek vélem önerőm

ötleteim megvalósítására,
sőt még néha eléggé magányosnak
és feleslegesnek is érzem magam.
Gyengéd kicsi nejem vigasztalóan

átkarolva suttogja a fülembe,
ne érezzem magam elhagyatottnak,
mert rajtam kívül sokan akadnak még,
kik engem fölöslegesnek tartanak!


(Budapest, 2011. október 26. Erdős Pál Attila)