Most már rád bízom te gondoljad,
utakat te építs, gátjaink le romboljad,
most már rád bízom sorsunkat, te legyél,
te álmodjad tovább, utunkért most te tegyél.

Most már rád bízom merre induljunk tovább,
tudod az ember mindig annál ostobább,
minél több mindent könnyedén elér,
rád bízom, tudom felébresztenél.

Tudom felráznál önző lényemből,
ha vakon én nem tanulnék a tényekből,
túlságosan nagyot mernék álmodni hasztalan,
akkor is óva intesz magamtól bár néha hangtalan,

Halk zajok elegyében elvegyülve kialszik hangod,
mégis hiszel még bennem, valami nagyot alkot,
jóságod felébreszti az emberi nagyságot,
elűzi az önző, magányos rabságot.

Budapest. 2011.08.01.