Segítsetek, hogy meg ne öljem,
hogy hirtelen ki ne töröljem,
világ képei közül az egyetlent,
azt a pusztítót, azt a kegyetlent.

Segítsetek, hogy vissza tekintsek,
ne mindig csak félvállról legyintsek,
ha meghallom másoktól szeretlek,
ne lehessek könnycsepp szemednek.

Segítsetek, hogy el ne felejtsem,
éberen ki őrködött máig felettem.
Segítsetek, hogy maradhassak emberi,
mielőtt szerető szívem végleg elnyeli.

/József Attila : \'Segítsetek, hogy meg ne öljem,
hogy hirtelen ki ne töröljem,\' befejezetlen sorai nyomán.../

Budapest. 2011.08.09.