Verseiddel töltöttem el estém,
gondolataid fülemben csengtek,
néma béke járja át most elmém,
közben egy dalt magamban zengek.

Mily tetszetős változó cselekmény,
amint a sorok szemem előtt mennek,
soraid mind magamhoz ölelném,
szép szavak ezek érző szívemnek.

Érzem élet lakik bennem legbelül,
hogy ismerhetlek büszkévé teszel,
te ki lényedet rázúdítottad e világra,

Kiben eme csodás, nemes lélek elterül,
te vagy ki üres papírra rímeket lehel,
te hozzád szól e szonett kedves Klára!

Budapest: 2011.10.22.