Rá kellett ébrednem jó ideje üresen konganak,
mára már csak üres, hideg, kiégett szavak,
számomra szinte semmit nem mondanak,
csupán titkokból fel húzott ódon falak.

Rá kellett jönnöm, soha nem leszel olyan,
amilyennek téged látni szerettelek volna.
Próbáltam hasonulni hozzád valahogyan,
még működne is talán, ha nem haldokolna...

Ha nem vesztettük volna el már nagyon régen,
álmaink, melyekért együtt harcba szálltunk,
érzéseinket melyek velünk cikáztak az égen...
Szeretetre méltót egymásban, már nem találtunk.

Rá kellett ébrednem, már nem létezhet,
már nem születhet bennünk semmi olyan,
semmi szép mit az ember a másikban érezhet,
már szinte semmit nem veszünk komolyan.

Budapest. 2011.08.20.