Árnyékvilág
Fáradt testem, lelkem most pihenni tér,
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.
Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.
Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett.
Hol nincs se bűn se bánat,
hol igazak alusszák örök álmukat.
Reggel van kinyitom szemem,
látom magam az ágyon fekszem.
Csak állok ott döbbenten, nézem magam,
arcom nyugodt, békés, mozdulatlan.
Halott vagyok most már értem,
lelkemben visszatértem.
Melegség és fény árad most felém,
egy átjáró tárult elém.
Belépek az idő ott végtelen,
lepereg előttem az egész életem.
Budapest: 2003.03.28.
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.
Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.
Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett.
Hol nincs se bűn se bánat,
hol igazak alusszák örök álmukat.
Reggel van kinyitom szemem,
látom magam az ágyon fekszem.
Csak állok ott döbbenten, nézem magam,
arcom nyugodt, békés, mozdulatlan.
Halott vagyok most már értem,
lelkemben visszatértem.
Melegség és fény árad most felém,
egy átjáró tárult elém.
Belépek az idő ott végtelen,
lepereg előttem az egész életem.
Budapest: 2003.03.28.