Van egy hely hol csak az álmok élnek,
hol a szemeidben könnycseppek égnek,
hová társaival csupán meghalni térnek,
a szeretet, a vágy, a szerelem, a lélek.

Ez a hely amit mi otthonnak nevezünk,
nem nyújt már békét oltalmat nekünk.
Útra kelünk hát s csak megyünk csak megyünk,
vissza hogyan térjünk, mi tévők legyünk?

Kérdéseim ismét több mint válaszom,
nincsen megoldás mi lehetne támaszom?
Örök utazás melyen csak magunkat áltatjuk,
hogy bűneinket idővel glóriára válthatjuk.

Az úton melyen kéz a kézben jár jó és gonosz,
de sokan vagytok rosszak ki csak fájdalmat okoz.
Kik nem tudtok építeni csak rombolni életünk,
hiszen sorsunk magában hordozza végzetünk.

Budapest. 2011.01.04.