Fiatal volt és éretlen,
gyermek volt nem véletlen,
nem érthette, nem tudhatta még,
hogy ellene fordulhat minden mi szép.

Korai volt még számára,
hitte, hogy számíthat barátságára,.
Nem tudta, nem sejthette,
mit tesz vele szerelme.

A fiú drogos volt,
elméje végleg elborult,
mikor a lány elhagyta,
asztalról a kést felkapta.

A lány hiába könyörgött,
a fiú csak döfött.
Mire ráébredt szörnyű tettére,
csak nézett vérbe fagyott testére.

A lány halott... Ilyenkor hol az isten?
Késő már sírni, hiába minden.
Hol az igazság, hová tűnt?
Megússza eme halálos bűnt.

Az ügyvéden múlt és a pénzen,
a húsz millió forintos védőbeszéden.
\'Védencem nem bűnös hanem áldozat,
lelkét már így is emészti a kárhozat.

Beteg ő egy szer rabja volt,
hatása alatt elmeállapota korlátolt.
Nem értette, nem tudta mit cselekszik,
de javul már... leszokni igyekszik.\'

A lány már nem él,
a család még remél...
De hiába hisz büntetlen marad,
a fiú holnaptól újra szabad.

Miközben a lány holtan fekszik,
sötét koporsójában vele eltemetik,
az igazságot és a reményt,
az emberséget és az erényt.

Mindent mit képviselt valaha,
a törvény szent és sérthetetlen szava.
Eközben a tettes még köztünk jár,
lehet, hogy holnap új áldozatot talál.

A gazdagok mindig megússzák bűneik,
pénzért vásárolják ki gyarló tetteik.
Eközben a nép igazságot hiába követel,
lázongásuk elnyomják, szavaikra senki sem felel.

Kérdem én hol az igazság?
Büntetlen marad egy gyermekgyilkosság.
A tettes most kórházban fekszik,
a mi adónkból úgymond betegségét kezelik.

Áldozata egy fiatal lány volt, előtte állt az élet,
megélhetett volna még annyi jót és szépet,
egy lány kit fiatalon ért a végzet.
Egy élet, hogyan érhet ilyen csúfos véget?

Budapest. 2004.08.21.