TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros

Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
*
Látszik, áradat lesz!
Mindenki bújna fészerbe…
A mezőn, csak fű van.
Úgy permetezi a földet,
Mossa mezőket, erdőket.
*
Villámok lecsapnak
És követi, mély ...

Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad…

A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.

A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó ...

Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…

Egy
Esélyt
Kaptunk rég.
Hagytam kárba
Veszni. Harc nélkül.
*
Az én keblem érzése ...

Milyen jó volt, ha aludtak az órák,
s a számlapjukon szendergett a fény:
időt, - akkor még - hozott, s nem vitt álom.
Tél gomblyukában kinyílt piros remény.

A bútorcsontok megreccsentek olykor.
Párna lélegzett, és egér-neszek
gurítottak át nyugodt végtelenbe
kis gyöngygolyókat: emlék-könnycseppeket.

Jó volt hinni mosolygó ...

Nőnapra írom a pársoros kívánság-levelem,
férjem él, mint én is, boldogság, szerelem jár nekünk.
Fokozni hogy lehet az érzést, pőrére vetkezem,
meztelenül várunk, aranyló új ruhát felveszünk.

Örök nő Évaként én vagyok, férjem a hitvesem,
ismerni kell gyerekként, korokként a ruhás maszkokat,
mint ahogy enyém lett férjemnek öcs-múltja, ...

Gondolok  rád  ma is ,holnap is
szél fújhat
lehet tőle hajam kócos lobonc
kabátom nyitva
(mellem fedetlen )
(ne lőjetek)
(nem vagyok más)
(csak egy szerető ember)
szívemet viszem neked
a tenyeremben
jön a tavasz
szeretsz-e  majd engem
ha
átölelsz
s milyen lesz majd
ha
karjaidba
tényleg
befogadsz