Senki. Te vagy, aki megértesz engem.
Nem kérdezel, vádolsz és nézel furán.
Nem szánsz, ha tükörben látod a lelkem
mezítelen, át két szemem bogarán.
Nem feszítesz földre, nem törsz meg engem,
Nem fakasztasz könnyet szóval szememből,
Látsz és elfogadsz mint Napot az égen,
én magam tudom, rosszabb vagyok ebből.
Hogy szeretnék én! Ezt nem is ...

Lopott csókok...


Fiatalok voltunk, üdék, vidámak, bohók,
mily finomak voltak azok a lopott csókok!
Szerelmünk égett-lángolt,
Az egész világ a miénk volt!

Majd jött a másik az életembe,
s megcsapott az ő szerelme.
Évek múltak-teltek,
úgy éreztem..vége lett az életemnek, boldogságnak..
Szíve megszűnt dobogni ...

A temetőben elmélázva sétáltam.
Amikor majdnem neki mentem, akkor láttam,
Szép volt az arca, és jó az alakja.
Köszöntem, s neki szóra nyílt az ajka.
Nem hallottam mit mondott,
mert a szél elvitte a hangot.
Biztosan valahonnét ismerhettem,
emlékeimben lázasan kutatni kezdtem.
Mikor látta, hogy mennyit tétovázok
és zavartan rámosolyogva ...

Immár kiégtek a szerelem fényei,
elhervadtak a rózsák kedves hajtási,
a szívemet újra fényes hó födi,
a boldogság is tovaszállt, s helyét nem leli.


Kedvtelenül ül a tátongó ürességben,
bárcsak már a szerelem töltené be,
nem szorongatná a bánat fekete keze,
nem tehetné tönkre soha senki sem.

Egy menő ruha



Barátom, Sándor nett nejével
sétálgat kéz a kézben Pesten,
a híres Vörösmarty téren.
- Édes Évám – mutat hevesen

egy áruház kirakatára
...

Fáj a lábam! Kínoz a reuma!
Utaznék, járnék szerte az országban,
mindenfelé széles e világban!
De a fájdalmam ezt másképp diktálja!

Száguldana sokfelé a lelkem,
ám lassítást parancsol a testem!
Sokfelé jártam már Interneten!
Ebben nem fékez a reumás létem!

De az élet szebb, mint az Interneten!
A természet jobban tetszik ...