Sétálok nagy terek közepette,
ahová egy nagy elme névjegyét letette.
Színház terem emberekkel teli,
ahol Shakespeare az ír whiskyt vedeli.

Gitárhúrok oktondian tekeregnek az előszobában
valami zagyva dallamot adva,
sétálok komótosan lassan haladva,
bevillannak képek az agyamba szaggatva.

Egy sötét terem ahol a film pereg,
a legjobb ...

Az életünk egy melankólikus zene,
néha ott eszi meg a fene.
Hullámok jönnek, mennek
de egy akkordot sem felednek.

Néha elcsuklik a hangunk,
megköszörüljük a torkunk,
de mindig tovább lépünk,
mert folytatni kell az életünk.

Olykor valaki felzokog,
de a zene enyhíti minden bánatát
és megleli az örök válaszát
s megízleli ...

Milyen ölni való ez a szó,
és ugyanakkor mindenkor jó,
mert általában mindent megoldó,
de kimondani meggondolandó.

Néha üres locsogás,
néha meg lelki feloldozás.
Az ember mondhatja szívből,
de mondhatja csak úgy viccből.

De ami a legszörnyűbb,
hogy ez a legnehezebb,
őszintén jogosan bocsánatot kérni,
és megérdemelten ...

Szeretlek, mert téged szeretni kell
szeretlek, mert benned az ember örömöt lel.
Kérdések kavarognak fejemben,
hogy mit tennék a helyedben.

Csalsz, hazudsz?
Néha szeretetet koldulsz.
Gyerek vagy még belül,
de a haragod gyorsan elül.

Nevessek vagy legyek komoly,
de semmiképpen se legyek könyv moly!
Megöleljelek vagy csak csendben ...

Itt hagytál ismét,
elhagytál az imént,
de szemedben különös csillanás ragyogott,
hogy a szerelmet épp elhagyod.

Fájt? Neked jobban.
És én nem mentem tovább a nyomodban,
inkább leültem az úttestpadkára
és sírva vártam a feloldozásra.

Nem hagytam magam,
mert minden fontosabb,
mint te voltál,
de az arcod már ...

Hiszek a csodákban
a megváltásban,
hiszem hogy egyszer jobb lesz,
de vannak akiket jobb ha elengedsz.

Vannak akik megmaradnak gyerek lelkűnek,
de te nem
te a zord világ szülötte vagy
aki az emberre mindent ráhagy.

Hiszek az igazságban
s hogy egyszer az győz,
hiszek a reménytelen esetekben
hogy nekik is van remény ...