Fehér királynő

köd fátyol borítja az egykor volt tiszta tájat
a fákról a levelek csendesen a földre szálltak
fáztak,hideg van minden élő s élettelen fázik
a szegény hajléktalan a,rossz időben felfázik
mind tudják hogy hozott ő egy új évszakot
megjött, beköszöntött elhozta az fahéjas alma illatot
egyik este varázspálcával suhint egyet
s teremt havat miből készül a sok répaorrú hóember
kis gyerekek dobálják mellettük egymást hógolyókkal
míg az öregek lassan teát kortyolgatnak
békét teremtett és szeretet fecskendezett a levegőbe
1 napig,amikor az agressziót a boldogság legyőzi s legyőzte
ezek után új évet hoz a földre,új életet,új reményt
akkor majd megin meséljük: majd jövőre, s kezdünk új regényt