Aluszékony vendég, jó vendég...




Kocsmában tivornyázni kellemes,
rendelem a bort, a sört, vedelek.
Mellettem az asztalnál szellemes
egy vendég, mond vicceket, nevetek.

Fejébe száll dicséret, s az új bor,
hátra dől, máris alszik és horkol.
Elhalkul a kocsma is, nincs humor,
nótáznék, ám korcsmáros letorkol.

Síri csendben a horkolás zavar,
felordítok, dobják ki a pasast.
Jön a tulaj, mint a vihar, s hamar
közli, az ügyben miért nem \'kavar\'.

- Dehogy hajítom ki, kedves uram,
már négyszer felébresztettem - állát
vakarva az alvó férfire mutat -
s mind a négyszer rendezte a számlát!


(Erdős Pál Attila)