Parázs verset írni támadt kedvem,
Mely lángra lobban Szívemben:
Mint a régi lantosok hajdanán!
Minden sora rímbe csengjen,
Daloló tündérnyelven csevegjen:
Repüljek édes dallamán!

Parázs verset írni támadt kedvem;
Lényem minden része rezzen:
Érzem az ihlet varázsát.
Tollam lázasan írja,
Minden sora egy bokréta:
A Szív árasztja balzsamát.

Parázs verset írni támadt kedvem;
A múlt homályát rég feledtem:
Belélegzem a jelen üde illatát.
A szellemem táncát ropja,
Minden strófa megforgatja:
Elérem beteljesedésem mámorát.

Parázs verset írni támadt kedvem,
Énekelni örömömben:
Zengeni a Szív akkordját.
Pengetni magas húron,
Dalom egyre gyorsabban szóljon:
Elérni az áhítat világát.

Parázs verset írni támadt kedvem;
Felébredt alvó érzelmem:
Teljesen magával ragad...
Felrepít a fellegekbe,
Szépséget hoz életembe:
Hálám érte kiárad...

Parázs verset írni támadt kedvem;
Mindjobban óhajtom lényegemben:
A Lélek arany sugarát.
Édessége áthatja Szívem,
Benne úszom a Végtelenben:
Hosszú üdvös órákon át.

Parázs verset írni támadt kedvem;
Létezni a Szeretetben:
Az élet komor színpadán.
A jelenen elmerengni;
A jövőről révedezni:
A megismerés hajnalán.

Parázs verset írni támadt kedvem;
Nem elveszni végletekben:
Járni az élet arany középútját!
Mindenkire mosolyogni;
Indulatot félretenni:
Kisugározni a fény ragyogását.

Parázs verset írni támadt kedvem;
Elmélyedni bölcseletben:
Felfedezni az értelem sudarát.
Zamatos gyümölcséből enni,
Titkait megfejteni:
Ismételni mélyreható hangzatát.

Parázs verset írni támadt kedvem,
Nem oly hosszút: máris befejezem
Beteljesült Szívem dalát.
Minden sor, mely rímbe pattan
Értelemtől áthatottan:
Készíti az Egység diadalát.