Az a csillag nem az égen,
holdsugaras titkos éjen
lángol, s száll. mint üstökös -
lélekajtókon kopogva topog
észérv s hit között.
A világon minden lélek
vágyja s féli,
a Megváltó jöttét mégsem érti...-
Aki féli, meghasonlik, bűnoltára összeomlik.
Mert az a csillag nem az égen-
ott világol bennünk mélyen
szeretetben, békességben.-
Aki szívét sarkig tárja elesettek vigaszára,
azé az égbolt ragyogása.
S ki nem látja, nem is érzi,
karácsony fényét hogy is félné?
Csak a pompát, gazdagságot,
hódítani a világot!
Csak előre minden áron,
által lépni minden árnyon...
Karácsony csillaga messze lángol,
hű szíveket összeláncol,
s millió csillagként világol,
békét hirdet a világon...