Mindent visszaadok neked, csak...



Mindent visszaadok neked, csak a
szívedet nem, nem adom vissza, mert
összetörted az enyémet. Búsong
az árva lelkem, imát suttogok érted,

hátha kérges szíved megszán engem.
Szememből már sűrűn hullik a könny,
vidíts fel kicsi kőszív, ne ontsam
tovább, ragadd el újfent gyászos szívem hő

szerelmeddel, szálljunk fel magasba,
a végtelen tájakra, ahol csak
mi ketten, újra egyek lehetünk.
Ám, ha eldobsz, úgy légy az ördög asszonya...


(Budapest, 2011. november 7. Erdős Pál Attila)