Gyilkos levél...




A feleség kinyitotta
a borítékot,
a levélpapírt óvatosan
kiemelte.
Feltűnően boldog volt,
szeme most csillogott
fénylően és mosolyogva
olvasni kezdte.

Majd hirtelen eltűnt
arcáról a ragyogás,
vonásai eltorzulva
merevedtek meg,
a vér kiszaladt
a bőre alól, fakóvá
vált orcája,
látszott szürkének, s betegesnek.

Szó, szavak és mondatok
szöktek a szemébe
a megsemmisítő hír
villámlobbanásként
jött, tomboló villanással
csapott elmébe.
Vége! Férje elhagyta,
ez hatott robbanásként.

Egy lány neve
volt a levélben, ismétlődött
mind egyre, gyöngéd,
békéltető szavak között,
melyek ott táncoltak
kimeredt szeme előtt.
Cserbenhagyta őt férje,
a lánnyal megszökött.


Szépséges emlékek
rohanták meg a megcsalt
asszonyt, hiszen úgy éltek,
mint egy mintacsalád.
Majd kétségbeesés
szörnyű sötétsége szállt
felé, és úgy borult föléje,
mint a halál.

Mozdulatlanul állt,
azután megborzongott
elcsigázott teste
erőtlenül elernyedt.
Kínzó gondoktól megtisztulva,
nem forrongott
az agya, s lelke már
a felhők fölött lebegett.


(Erdős Pál Attila)