Bágyadtság látszik szerte a tájon,
az égen, az egész világon, bokrokon, fákon.
a tél már elfáradt, pihennie kéne.
Hadd jöjjön már végre a tavasz a helyére!

Hull a hó bokrokra, kőre,
lepelként borul a fehér.
Háztető marad csak pőre,
akár a test-meleg tenyér.

Szerethető ma az úttest,
mert nem látszódnak a lyukak.
Pocsolyát eresztő rút est
sem kínál fagyot alkunak.

Ez már a se tavasz, se tél,
nem választás, csak állapot.
Bóbiskol a lomha fedél,
nézi órán a számlapot.

A ...

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve.
A nagyon hulló hóban, néha tán' átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.

Domb, völgy sem látszik,
Hólepel takar mindent.
Vég nélküli fehérség.

Ég és föld fehér,
Horizont sem ...

Bár a Hótündér a tájra
vissza-vissza kacsintgat
télen is örülhetünk a fénylő Napnak,
a közelgő tavasz reményét adónak.

Egyszer hó van, máskor meg olvad.
Egyszer örülhetünk a hónak,
máskor gyönyörködhetünk a hóvirágban,
az életnek e szolidan szép csodájában.

Szelíden dugja ki a fejeskéjét a hó alól
a kertünknek egy ...

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek…
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.

Szép
Zöldek
Örökké.
Így születnek
Örökzöldeknek.
*

Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék,
Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék…
Télen, ...

Röpülgetnek a hópelyhek…

Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé,
Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé!
Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj,
Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj
*

(3 soros-zárttükrös)
Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt.
Fagyos szél karmol szürkés-fehér ...