Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...

Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt bogáncsvirágok.

Színükben égi méz ...

A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl főzőcskéznek, magyarkodó ...

SZÖCSKE

Zöld levélen meglapult zölden, csöndben.
Hosszú csápját sem lengette: köszöntsen.
Így lapul meg kis zöldet falók álma,
mely nem gondol másra, csak önmagára.

MADÁRHANG

Madárhang küzdött, felsírt, majd megszakadt, -
ágszövevénybe áthullt a pillanat.
Ily pillanatok mögött rejtett Egész,
melyet karom, fog mindig tagadni ...

Baktatni nyárban, mélyen,
egy könnycseppel, de jó!
Ébreszt, s temet a Szépség.
Bogárhang, altató.

Rád néz kis lila sapkás
bogáncs, s kék vár alatt
fürdik felhő tükörben
könnycseppes pillanat.

Fent a lét tüskés álma,
de itt, lent, más való:
vércsepp piros virágon
szív rokont ringató.

A nyár mélyére hulltam,
ahol ...

Lelkes Miklós: Tűnődések egy nyárban (1)

KAKUKKFŰ

A kakukkfű kis lila lángú lélek,
s míg illat-ízét adja át a légnek,
fent felhő ajkán tisztán és merészen
egy csend-dal zeng. Benne van Messzeségem?

MARGARÉTA

Sziromkerék közepén kedves nap van,
s fehér szirmokat kéknek felmagasztal.
Harmatcsepp villan? Könnycsepp? Jobban fáj ...