A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...

Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...

A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín katángvirágok.
Ösvények vittek és ösvények ...

Havas fenyők, szépség és idegenség
bennetek, együtt, hajnali szerencsét
remél a lélek, amikor kiléptek
a feketéből, éji messzeségnek
honából, látszat kigyúl és fehérlik,
s égő hó szikrák szállnak fel a kékig.

Idegenség? Igen. Szépségből bánat
szintén kinéz: csak múlandót imádhat
emberi szív? Gyönyörű álomcsendet
a jött idő ...

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

A nyíló jégvirág
Beteríti az ablakot.
A látást zavarja.
Kristályos szirmok csillognak,
Némán mesélésbe fognak.
*
Immár, csontos a víz
Lefedi a tó felszínét.
Nagy korcsolyapálya.
Egy kislány pörög szoknyában,
Táncol, játszik tündérlázban.
*
Ablakban jégvirág.
Oly' zúzmarás fák, csak ...

A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában

Változik a világ, ciklusos az idő,
Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő!

Ősz,
Tavasz
Már nincsen,
Megváltozott
Az idő, s világ.

Az idő, s világ
Megváltozott,
Már nincsen
Tavasz,
Ősz.

Fehér csillogás
A repülő hópihék.
Jégtörő ...