Az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban

Merengésnek helye!
A folyóparti erdőben
Árnyakat vet a fény!
*
Vad, romboló vihar!
Jó időnek itt a vége,
Szél, ágakat szaggat.
*
Csúnyácska vihar jön!
Nagy csattanás és a kutya
Ijedten menekül.
*
Csúszósan havas táj!
Domboldal. Lesikló-pálya.
Gyerek ott ...

Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

Eredeti Basho féle stílusban…

Erdő csupaszon,
Sok-sok kóró is fázik.
Ágzörgős hideg.
*
A kis napsugár,
Csak reszket hangtalanul.
Kopasz fák ágán.
*
Hideg, süvítő
Szél rázza az ágakat.
Rügyecske bújik.
*
Vén, kopaszos fák
Között, esti félhomály.
Lent avar fázik.
*
Vénülő fákra
Tódul a jeges ...

Tanka csokorban írta a szerzőpáros

Gyenge napsugár.
Hó, tejfehér végtelen...
Fény, hó-felszínen.
Nem virágzik még írisz,
Jeges szél hópihét visz.
*
Fagyos az idő.
Hó, tejfehér végtelen...
Nagy hógolyózás.
Téli lég szemet mardos,
Jeges szél arcot csapdos.
*
Lábat sért a jég.
Hó, tejfehér végtelen...
Hideg ...

Téli ködben… Eredeti Baso féle stílusban írva…

A sűrű ködben
Madársereg hajózik.
Tollon, fehér folt.
*
Hideg lebegget
A rét fölött. Lent ködös.
Őz feje kiáll!
*
Árva falevél
Csüng utolsónak, ágon.
Majd, ködbe zuhan…
*
Köd, szürkésfehér
És szitál a tar kertekre.
Dér fehérsége.
*
Az őrjáratban
Varjak ...

Szemlélő voltam – versben HIAQ –ban és TANQ –ban.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között,
Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között?
Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- ...