Az őszről, az állatvilágról tankában írt a szerzőpáros

Fakó őszi fényt
Még sötétítő a köd.
Nyálkás levegő.
Csiga csúszik csendesen,
Őszt simogat nedvesen.
*
Sötét ködfoltok,
Sorban állnak rét felett!
Napfény kivillan.
Őzek őrzik ösztönük,
Fülelik ősz örömük.
*
Köd szitál ide,
Mindenféle vad ...

Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros…

Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap,
Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap.
*
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul.

Tar
Ágak
A szélben
Hajladoznak -
Estnek ujjai.
*
Az ősz esője, hideg és ...

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában…

Kegyelem csak néz…
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
Halál csokrába illik.
*
Kegyelemnek itt
Már nincsen semmi dolga.
Múlás, múltba vész!
A vég köpenybe burkolt,
Sötét szíveken hurkolt.
*
Kegyelem leül,
Lehet, megint elkésett?
Utólag… ...

Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...