Fényben cseresznye piros csendje csengett.
Ágak között zöldnek mesélt a kék,
majd felhőlángokig magasba dobta
füttyét a nyár: kigyúlt hangörömét.

Lehet: leginkább a tájat szerettem,
elrejtőző és kinyíló világ
útjait, s egy-egy szétmorzsolt levélnek
mámorító kakukkfű-illatát,

az ösvényt, hegyre vagy a völgybe tartót,
rétet, ...

A kútkávától elrángatták akkor
a kisgyereket, mert féltették, - az ég
felhős kékje villant kíváncsiságra,
s lent indultak forgó bogármesék.

Elrángattak, de már zuhanni kezdtem, -
s minden mi volt, van, együtt zuhan velem.
A kútfalon kedves kis tavat látok,
s nád hajol át elúszó fényeken.

A templom is jön: ájtatos öröklét
boltja, ...

A naplementéről, eredeti Baso féle stílusú haikuban…

Ajtófélfán a
Bíborszín tükröződik.
Sötét éj… terül.
*
Alkony, bódító,
Ég meg skarlátvöröses.
Láthatár lángol.
*
Esti lángolás
Vörösre festi eget.
Felhők színesek.
*
Vörös áhítat
Borítja, meleg estet.
Sötét békesség.
*
Ha estefele
Megjön, ...

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat.
Méhrajok jönnek.
Hamvas éjnek évadján,
Rám talált a bús magány,
*
Égben vadgalamb,
Alatta pacsirta had.
Felhőtlen-kék… ég.
Otthonomig elkísért,
Már nyúlt volna kilincsért.
*
Virágillattól
Bódult a rét és ...

A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros…

Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még, napfény az úr!
Kedvesem a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Az este oly’ derűs,
Felhő nincs, meleg, még maradt.
De, már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól ...

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, ...