Aranyeső - önkellető
virága a tavasznak -
giccses sárgáját zengeti:
- Nyíljon ki minden ablak!

Ám felkéklő ibolya rét
színében ott volt álmom:
szépség, könnycseppes csillogás, -
varázslatos világom.

Elindulnak félénk utak.
Fent a végtelen bátrabb,
s hozna fehér felhős tavaszt
a tájnak és magának.

Verset írnék, de ...

Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is ...

Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt hallgatom,
valót, mi nincs, nincset, mi ...

Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?

Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?

Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?

Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?

Hol vagy, Te, Táj, mely ...

Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!

Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.

Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.

Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...

A kert most fizet nem pénzzel, de sok terménnyel,
érett, finom gyümölcsökkel, zöldségekkel.
A kertész nehéz munkájának verejtéke,
szíve, tudása, akarata van e bőségben.

Isteni ajándék ez a bőség,
ez a valódi sokféleség!
Fogyasszuk tehát egészséggel
és mind mindig, most is mértékkel!

Halász István
Rózsavölgy, 2015. augusztus 26.