a rozs megtört hajú királylány
a fák alkonyi óriások
hegyeket lehel a határszélre
a keménymellű bronz-idő
s az utolsó gyöngylepke-sor
eltűnik a pipacs mögött
a rozs megtört hajú királylány
megáll alkonyba öltözötten
ha erre jársz nézd meg egy percre:
félénk csöpp sárkány ivadéka
az utolsó gyík
mint tűnik el s a fű-hercegek mint ...

a víz felett
nádlebegés
úszó körök evezőszárnyú madarak és mélyárnyékú fák
a víz felett
csöppnyi bogarak szép tükörhalála
és újra
evezőszárnyú madarak
és árnyék-óriások
a víz felett
mézeskalácsmosolyok
felcsapódnak a tündérhalak
evezőszárnyú madarak élvezik a levegő szerelmét
szitakötő-szemek
a víz felett ...

Lelkünk Debrecennel tele.
A város szép üzenete
szívünkbe ivódik bele.
Jövőre is idegyere!

A Péterfia szép sugárútja,
a Nagyerdő zöld ármádiája,
a Nagytemplom mély, zúgó hangja
az embert mindég visszavárja!

Kis tér: fákkal berácsozott kalitka.
Járkálnak a fekete madarak.
Felhők alatt alkony rézszem, közönnyel, -
és készülődik sötét pillanat.

Madarak járnak, és emberek járnak, -
s azt, ami jön, nem sejti senki sem?
Rekedt hang rebben, és lehull, utána
idő bámul, s fájni kezd a szívem.

A tér-kalitkát berácsozó fáknak
árnyékára már ...

Szél száguld a habokon,
haragszik a Balaton.
Gondolkodom a nagy-nagy titkon:
miért haragszol Ránk, Balaton?
Mit tartasz Te a habokban,
hűvös, viharos titokban?
Mit rejtesz Te a viharokban?
Miért hullámzol? Haragodban?

A kertünkre nézve az ősz gyönyörűségét látom.
Valóságos színpompa terül szét ezen a tájon.
Az ősznek zöldből srágára festő valósága
csakis az életnek örök szépségét ábrázolja.

Mert az ősz is nagy festő.
Minden zöldet sárgító Ő,
majd átfesti vörösre
avarnak ejtve a földre.

A Nap nappal még erős,
de este már nem ilyen ...