Viharok után csábít a Balaton.
Meleg fények táncolnak a habokon.
Határozok. A csábításnak engedek.
Merészen a tó vízébe bemegyek!

De máris a partra igyekszem.
Megfagyni nekem nincs kedvem!
Balaton, te huncut, csalfa!
Várhatok még az úszással,

amikor a vized még melegebb lesz,
amikor az idő sokkal jobb lesz.
És akkor majd úszom éppen ...

Hűtlen hozzánk e nyár, s még rosszabb ősz lesz.
Levelek itt-ott fénnyel feltöltődnek,
de sugár elfogy széllel vert világban,
s a lelkekben egyre hidegebb árny van.

Minden együtt, - mégis minden magányos.
Mily lehangoló az, amit e nyár hoz!
Lombokon teng-leng tehetetlen csendje,
s ijesztő jóslat hull a végtelenre.

A vers örömteli Szépséget ...

Kertek. Hangok. A dőlő ég alatt
virágláng néz felém, majd átszalad
túloldalra. Szökkenő levelek.
Jegenye sóhajt: menne, s nem lehet.

Szobrocska gyík mozdulatlan szeme
kis csend-tükör. Időt elrejtene,
de múlt fényekből felépül a híd,
s viráglángot volt kertből visszahív.

Utcák, virágok, a platánfa-sor..
A Végtelen elveszett ...

Reggel a sötét felhők esőt hoztak.
A villámok ritmuskíséretet adtak.
Bogár kutyus a házunkba menekült
és távozott, amikor a vihar elült.

Délelőtt az égbolt kiderült,
s a napfény a tájon szétterült.
Újra meleg lett, mint volt korábban.
Versem írom egy kert hűvös zugában.

Ez a nap is éppen olyan, mint az élet,
ami van úgy, hogy ...

Tény, ami tény: nagy a meleg.
Az ürge is liheg-leheg.
Nincs is olyan szó, hogy leheg?
Hát.. ebben igazuk lehet!

Úgy kilóg a kutya nyelve!
Csak hűvös tehetné helyre.
Ám nincsen itt hely, mely hűvös:
a túl buzgó Nap a bűnös.

Fejemen helyre kis sapka,
de a fej csak fő alatta.
Fő a gondtól, naptól, s attól:
jól tettem-e ezt-azt - ...

A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,

míg szegletén ámuló partközelnek
hínár-erdők árnyfoltja sötétebb lett.

Át-átnézett túlról kíváncsi Éden,
s kezében hegy volt, álmos szilvakéken.

Csobbant egy-egy hal, aztán újra csend lett.
Csodálkozó csend halk csengői csengtek.

Víz, ég, felhő, ...