Áldott természet, büszkesége alkotódnak.
Mennyi szépség van benned, ámulatára e kornak.
Ki volt ki otthont adott eme élővilágnak
és a minket körülvevő szépséges tájnak?

Erdő mellett egy kis patak hömpölyög,
enyhe hulláma mossa a parti kavicsot,
vízében apró ebihalak serege hullámzik
egy gyurgyalag pedig épp szomját oltja ...

Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lombkoronát.

Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
nézem a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
amelynek illata betölti szobámat.

Hazafelé erdőn át vezet az ...

Szeretem az eső friss illatát,
amely az esős légen hatol át.
Szinte fellélegzik a természet,
mivel a szárazság most ért véget.

A Balaton-part kiürült. Senki sincs kint.
De az eső elállt. Csend van bent és kint.
Az emberek lassan a partra merészkednek.
Talán vége lett mára az esőnek.

Szerelmes csókot küld a nap a tóra.
Ez a tónak az esti búcsúcsókja.
A Balaton ezüstfényű hulláma
kíséri el az éjszaka nyugalmába.

A Nap egy pillanatra megáll még nyugaton,
majd lassan eltűnik a nyugati láthatáron.
Az egész tájra csend borul. Szétterül a nyugalom
nemcsak a Balaton parton, hanem az egész világon!

Erős szél hárfázik a fák zöld ágain.
Fehér tajtékok futnak a Balaton hullámain.
Zúgó zene ez, mely a néptelen parton hangzik.
Az égbolt a felhőktől talán megszabadul estig.


De addig is a Balaton e zenének
szürke hátterét adja egyvégtében.
Haragszik, mert a szél nem hagyja békében.
Szüntelenül hullámzik nem ,,jókedvében\'!

Arany fényszőnyeg terül a csendes parton széjjel.
Nap búcsúzik így a tótól, e sárga kéjjel,
majd elfáradva az egész napi világítástól
nyugat felé távozik e balatoni világból.

A környékre lassan-lassan csend borul.
Csak a Balaton hullámzik lassan szakadatlanul.
A sötétben csak a túlsó part fényei villognak.
A parton e csendes estén ...