elszunnyadt már a nap amott a hegy mögött
itthagyta halovány bíborszín szalagját -
langy-meleg tavaszi köntösbe öltözött
felteszi magára éj-tündér kalapját

korhadt csónak pihen a türkizkék vizen
durcásan mustrálja a szürkülő estet -
árvult evezője csobban most irigyen
ő bizony szeretne suhanni még egyet

sápatag hold szemlél ...

Zuhog a néma eső a határban
Sűrűn a szél forgatja ruhájában.
Fodros széllét zöldfűbe mélyen rejti,
Virágok szépsége azt beteríti.

Fűszálak szorosan átölelkeznek,
A szellő karjai fodrában libbenek.
Betöltik a mező arcát illattal,
Ha a nap fénye öleli sugaraival.

Zúgó hangja esőcseppeknek tiszta,
Arcomba vág, könnyeimet ...

Csordogál a kis patak, hűvös íze
ott bugyog ki az ős kövek között,
szilárd szülőföldem otthonából.
A napfény csillámai arcára vetülnek,
s csobogása magasan hallszik,
zúg a fenyves erdő zajában.
Versenyt űz a hangja a madarak
visításán, s az erdő lágy dallamán.
A patak erőre kap, terjeszkedik.
Boldogan táncát járja a sziklás ...

Némán nézem a zöldellő magas fákat.
Bennük lélekorgona hangja zendül.
A szép csend mindent gyönyörrel áthat.
A fák orgonája nekem szól egyedül.

Lábam alatt összekúszott fűszálak
ölelkeznek, hallom suttogó hangjuk.
Lágy szellő libben hegyről-hegyre,s
ráfonódik az izzadt testemre.
Lelkembe szívom a tücsök zenéjét,
majd kifújom, madarak hangján tovaszáll.
Érzem a napfény ölelő karját.
Szorosan ölelkezik keblemmel,
nem kapok levegőt, égeti bőrömet.
Tömören rakom a szénát ...

Természetnek ezer csodája
szorult e sok fűbe, fába!
Ember! Élvezd és őrizd e csodát,
az Isten csodaszép alkotását!

Sok ezer növény, mérhetetlen csoda4
A szem alig-alig fogja,
oly gyönyörű minden fája, bokra,
s tollam ingerelték e sorokra!

Szép az élet és sok növénynek
a léte forrása sok-sok örömnek!
Hálát adok ezért ...