Gyöngyvirág-illatú csilingelés
májusi simogatás,
feltámadás...,
kertemet a nárcisz
sárga illata ellepi,
róla a napsugár visszaverődik,
a levegő vidáman átölel a
kellemes illatú lekaszált fűvel...,
égszínkék a patak vize,
rám kacsint, és elsiet,
pedig most akartam küldeni
minden élőlénynek
mosolygós üzenetet.

Hajdani öröm, meleg ölelés,
bugyborékoló szerelmi kéj
az emlékezet dicsfényében zeng,
a bús jelent beragyogja röpke fény,
röpke fénynek derűjében láthatatlan csillagok,
harmatcseppben füdőző, dús virágok,
tágra nyílt két szemem agyamig
gyorsvonattal szállítja az illatot,
átszellemülve, tátott tüdővel habzsolom.
Nincs félelem, ...

a templom óra mutatójába
belebotlott az utolsó Holdsugár,
fényáradatban úszott az egész világ,
fény övezte a keresztet.
Fehér arany a templom
keresztjén!
Ha én most ott fenn
lehetnék,
az egész falu hogyan
nézne rám?
Azt hinnék,
egy elhervadt vadvirág,
odasodródott a szél hátán.

Miben rejlik a tavasz varázsa?
Szebb mosolya virágaimnak?
Madárének, madárfütty, csivitelés
vidámabban nekem zenél?
Mi az ami lélekben felemel?
Eddig sok tavaszt megértem,
még többször észre sem vettem,
csak úgy ment közben örültem,
egyedül a meggyfám bódította szívem...
Amit nagyon szeretnék,
megérni még sok ...

Körtáncot járnak
a hó-lepkék,
estére lehozzák
a csillagok fényét,
csillagok fénye
mutatja utam,
ha velem jössz
tél helyett
a hólepkék
varázslata
betakar.

Amikor a réten sétálok önfeledten,
vigyázok ne lépjek a gyógynövényre,
amint fészkéből fölröppen a fürj,
jelzi a rétnek: vendégünk jött,
a messzeségből a délibáb szellővel üzen:
gyere, itt friss patak csörgedez,
hűsítsd szomjad képzelet vizével,
lépj a délibábba, ott ambróziával kínálnak,
gyógynövények, vadvirágok mosolya ...