Ha utamat rózsaszőnyeg borította volna,
ha léptem nyomán rózsabimbó nyílott volna,
ha a piros pipacs a búzavirágot
szirmaival vörösre festette volna,
ha az ősz hatalmas szaftos körtével
éhemet nap mint nap elverte volna,
asztalomon a jólét roskadozott volna,
soha sem lett volna enyém
a szomjam, éhem és létem,
ádáz harcaimat a ...

Mozdulatlan dermedt csend ül a táj felett,
a Nap sem tesz lépéseket,
hallgat a fű, fa, bokor,
röptében a madár megkövül,
a szó torokban ragad,
házába bújik a világ.
Óriás, vérdermesztően fekete fehér foltos felhő
fuvallata megremegteti a földi létet, morajlás követi,
mintha kősziklák esnének széjjel.
Sötétségben jég kopogtat ...

Áll még egy fa
a kertemben,
valamikor díszruháját
vette fel,
megcsodálták, dédelgették
velem együtt a méhecskék.
Váratlanul fejem felett
beborult az ég,
oda mentem,
panaszkodtam,
könnyeimet hullajtottam,
tudtam érti, amit mondok,
illatával gyógyítgatott.
Nem tenném ezt soha többé,
de már késő,
díszruháját ...

Házam előtt van egy meggyfa,
tavasszal gyerekek lógnak rajta,
szedegetik az érettebb szemeket,
öröm nézni a kis lelküket.

Annyi levél van ezen a meggyfán,
ember fia meg nem számlálhatná.
Hangokat hallani csak róla,
elfújta a szél a zajokat azóta.

Most ősz van, és engem ingerel.
Minden este sztriptíz táncot lejt,
lassan ...

Őrt állnak,
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.

Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.

Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.


Szeged,2012. február 16.

Nézd, fagyott világ
Nem győztél!
Üdvözöllek drága,
kis fehér virág.

Felébredtél.


Szeged, 2012.február 18.