Lágyan ring a nádas Ludason,
a víztükrében imbolyog arcom,
feltűnik egy vadkacsa,
ránk néz és elsuhan,
szürkül a tó körvonala,
elkésett madár szárnyal
átsuhan a tó felett,
mozdulatlanná válik a vízi élet,
nyugalom íze járja át testemet
mögöttem ózondús levegő hívogat
telepített szőlőerdő csábítgat,
takargatja, ...

Játékos napfény, napsugár
táncát járja a szőlő ruháján,
édes csókot lehel
a szemekbe
minőségi bort alkot
kedvére.
Meglesi a kocsmában:
ki issza meg
édes szőlő
nedűjét.
Fiú és lány
élvezettel kortyolgat,
szerelmük hevéből
dallal,
csókkal,
napsugárral,
egy új élet fakad.

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt
forró csókjától
a testem bizsereg,
vidáman felnevetek,
észre sem véve a remény
mikor telepedett mellém,
együtt nézzük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére talált,
a ...

Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam,
eperfának fehér, fekete epre
régmúlt idők szellemei lettek.
Banyakemence, friss kenyér illat
még mindig enyhén
csiklandozza orromat,
mécses mellett a csillag
szebben ragyogott valaha felettem,
kérdéseim, kételyeim beleptek,
pedig látom ...

Folyóparton magányosan áll egy fenyő,
körbeveszik távolból hegyek, erdők,
a hegyetető fehér kucsmáján
büszkélkedik a holdsugár,
oda vágyakozik az én fenyőm,
siránkozik,
sóhajtozik,
bánatában hullatja tűleveleit,
arra repült egy gerlepár,
fészket raktak legszebb ágán,
naponta nem egyszer,
szerelmi táncot ...

Tavaszias fények adnak csókot a tavas kert fehérségének.
A behavazott környezetben fénytündérek szárnya lebben
színpompás táncukkal a tavaszt idézve a még télies telken.
De a szintén tavaszias, derült ég még nem győzte le a hideg telet.

Bár ebben a harcában a kikelet eddig nem győzött,
mert csak néhány kisebb ütközetet nyert meg a tél ...