Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé.
Tudja, a szívtelen tél ellen,
amely felette lebeg,
tehetetlen az akarat,
szembenézett a jövőjével,
és a tenyerembe telepedett.

Sok víz lefolyt a Dunán,
sok csók íze ragyog a szobám falán,
enyhítik a sós könnyek nyomát, melyektől
eke sem húz mélyebb barázdát,
mindezen túl, a kacaj mégis megmaradt,
pedig a tél nem kint, itt belül
valahol a létemben hullatja puha,
csillag-csillogó pelyheit, velük betakar,
ha tavaszra elolvadva messze száll,
kivirágzik ...

Tavaszi nárcisz
a Nap színeit szórja
szívmelengetőn.

Nyár melegével
búzakalászok ringnak
harmatot isznak.

Őszi szürkeség
üzenetét vési a
hulló levélbe.

Telet hordozó
fagyhalált lehelő szél
jégcsapon zenél.

Hitvallás

Támad a kór! Baj van!
Ám remény is van a bajban!
A bajon mi győzünk!
A Győzelmünk az örömünk!

Halász István
Budapest, 2001. október 18.

Hólepte padhoz nem vezet lábnyom
elmúlást sóhajt az élet, a szél viszi távol,
ahol a hegycsúcsnak kalapja sem zöld,
ahol a semmi közepe is jégbundát ölt,
ott álmodik az Élet rózsaszín virágról
ott álmodik az Élet gyönyörű csokorról,
tavasztündér ha meleg szélbe burkolva eljön,
kivirul a virág, lesz bokréta, és szerelem a ...

Őszi szél csábítóan
kopogtatja
ablakom,
hideget hoz zsákjában
északról,
hűvös homállyal
tart felém,
magához ragad a szenvedély
ám találkánkban az elválás
benne él, ölelhetsz
nyirkos hideg szíveddel,
eddig is közösültem
sok ősszel,
magad is láthatod,
nem lett gyümölcse
ezeknek a
szeretkezéseknek.