Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.

Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag szürke egén.

Tőrként ...

Virágos kertemben a reggel,
harmatcseppben mosdik,
virágos kertemben a nap is,
szép csendben lenyugszik.

Virágos keretemben a meggyfa,
mosolyogva alszik,
virágos kertemben a szellő,
meggyfa mögé bújik.

Virágos kertemben a rózsám,
felfelé is kúszik
virágos kertemben a béka,
zöld tavában úszik.

Virágos kertemben a ...

Kinézek az ablakunkon.
Szürke fény van a panelházakon,
a parkon, a kopasz ágakon.
Tél végi hangulat van a tájon.

Bár a fák még téli pihenőben,
de rügyeik már éledőben.
A tavasz itt van reményeinkben,
a rá vágyó szívünkben, lelkünkben.

Ezek a remények sem lesznek hiúk,
hiszen a tél a távozás sorsára jut.
A tavasznak ...

Ablaküvegen felfutott jégvirág,
Milyen fagyos, mily hideg, de oly csodás.

Odakünn a szállingózó hópelyhek,
Sűrű szőttes fehérségbe libbennek.

Számlálhatatlanok mégsem egyformák,
Szikrázva csillog tőlük a téli táj.

Meseország fénylő ág, csillám jégcsap,
S mindez olyan békésen nyugodalmas.

Körbefon, átkarol, ...

Szolid, szép fehér hóvirág.
Bár még hideg a világ,
de a tavasz már közelben.
Nehéz hinni e hűvösben,

hogy a tavasz egyszer eljön.
Hó csillan lent a füvön.
Fázósan összehúzom
a kabátom magamon.

Ám látva a hóvirágot
szebbnek látom e világot!
Hisz a tavasz már közelben,
mert hóvirág van a kertben!

Halász ...

Megmosta felhő haját
az ég,
megrázva fejét,
vízgyöngyök
hullnak szerteszét.
Mélyek most a színek,
vörösek, barnák, zöldek,
betegségbe szőtt levelek
újra lélegeznek,
és örömtáncot járnak
a százszorszépek.