Télnek múlása életet szül,
pacsirta hangja dalra csendül.
Napsugár játszik,vígan perdül,
lelkétől a táj díszbe zsendül.

Üde zöld ruhát kap,harmattól ragyogót,
mezítelen fákra rügyeket,pattogót.
Újjáéled minden,minden mi szunnyadó,
ölükbe olvadva pihen le Hóanyó.

Séta az erdőn át


Elindultam egy szép napon,
föl a hegyi úton át,
egyedül mentem, de jó nagyon,
hogy enyém lett most az egész világ.


Béke volt, s csend honolt,
az egész vidéken át,
csak pacsirta szólt a fák között,
kis méhecske szállt tovább.


A fáknak a lombjai közt
fénysugarak törtek ...

Hajnalodik

Hajnalodik már,
csönd borítja a tájat,
csak a holdvilág,
mi még fényesen ragyog


De lassan már,az is
eltűnik az égről,
mint a körülötte
lévő csillagok.


Hideg szél fúj,
éji eső után,
minek nyomait cseppként
őrzik a fák.


S a napsugár,
lassan felmelegíti,
mit ...

Csillogó fényed odafent,
Mint napsugár az égen,
Tündököl le rám,
Holdvilágos nyári éjszakán.

Ballagok fénycsóváid nyomán,
S tova száll az álmom.
Mert lassan véget ér,
A csillogó égi boldogság.

Átölel, körülvesz, ringat engemet,
gyógyítja megsebzett, fájó lelkemet.
Simogat, ölbe vesz, magával ragad.
Felemel, megbocsát, mindig hű marad.

Egyre vár, egyre hív, szólít csendesen.
Magához csalogat, csábít kedvesen.
Mámorban úszva fekszünk, kéz a kézben,
így forrunk eggyé, egymás melegében.

A víz a szeretőm, így van ez ...

Kinézek az ablakon,hófehér a táj,
százezernyi jégcsap csilingel a fán.
Szellő játszik a jégcsapon,álomszép zenét,
hallgatja a vén nap,lehunyja szemét.

Ilyent még nem láttam,ilyent még soha,
olyan mind ha ezüst hintó suhanna tova.
Ezüst csíkot húzva az ég peremén,
mesébe illő csodaszép regény.

Mind kihűlt szerelem,olyan ez a ...