Az ostobaság örök



Majdhogynem barátságos pörlekedés közben
magyarázatot kért tőlem piciny feleségem,
miért őt vettem el. – Mert ostoba ember voltam
- feleltem évődve. A mindig elemében

lévő nejem lelkesen fogadta el eme
reflektálásomat. – De drágám, mi ez az öröm
az arcodon? - Ha a szerelem elmúlik, válnak
az emberek, az ostobaság viszont örök...


(Budapest, 2011. november 8. Erdős Pál Attila)