Elengedlek... hogy végre
megtaláljam az igazit...






Újfent hazudtál és megcsaltál,
megtetted, még bele sem haltál.
Amikor csak néztelek, szemed
mindent elárult, s ahogy kezed
remegett, éreztem, szenvedek,
téged már másképpen szeretlek.

Ez így nem igazi szerelem,
figyelmem hasztalan terelem
rád, már nem akarlak szeretni,
szívem sem lehet megveretni
hazugsággal, s holmi ámítás,
álnok szemfényvesztés, kábítás
utamba többé nem kerülhet,
lelkem posványba nem merülhet.

Vágyam egy őszinte, jellemes
nő, kivel élni már kellemes,
kívánva, szerelmünk oly tiszta
legyen, mint ősrégen a Tisza.


(Erdős Pál Attila)